A suli nagyon faszán kezdődött,az évnyitón azonnal kutyaszarba léptem.Amit az egyik osztálytársam asztalára sikeresen rákentem.(szigorúan szándékosan,persze ő ezt nemtudta)
Az első osztályfőnöki óránkon nem volt semmi különös,csak annyi,hogy az ofő végig engem sasolt.Valahogy már az első pillanattól gyűlölt.Igazából magasról leszartam,úgy mint általában mindenkit,merthát mégis én vagyok a keménytökű gyerek,aki bagózik,csajozik,iszik és sportol.Akárki akármit mond,a kis osztálytársaim tiszteltek.Amikor már köztudottá vált,hogy miket csinálok,ezek a kis töketlenek,megkértek,hogy vegyek nekik cigit,sört,meg ilyesmik.Szokásommá vált,hogy minden tanítási nap után NAGYON FELTŰNŐEN elmentem az iskola melletti parkba,és rágyujtottam egy szál cigire.A kis szerencsétlenek körbeálltak,és bámulták,ahogy karikát fújok,vagy ahogy "folyatom" a számból a füstöt.Ahova én mentem,jöttek velem,amit én csináltam,azt csinálták ők is.Február környékén a sítábor kezdete előtti nap (természetesen a sítábor az kötelező éves program,soha nem hagynám ki) tartották az iskolai Farsangi mulatságot.Már előre dörzsölgettem a mancsom,hogy milyen jó lesz,leitatom a kis répákat,és maradék töményektől én is berúgok,és természetesen ez nekem egy forintomba sem fog kerülni.Megvettem az itókákat,a cigiket,de ekkor jött egy isteni szikra,hogy hogyan legyek az egész iskola legzúzósabb arca.PIERCING!!!!!!!!!!!!!
Igen,ez a megoldás arra,hogy minden csaj a lábaim előtt heverjen.A sulitól nemmessze volt Elvis (a nagy való világos lófaszjóska) első tetkószalonja az EXHIBITION TATTO ART.Ide betértem Márk (Vajda) nevű cimborámmal,és átszurattam a nyelvem.
Igazi istennek képzeltem magam,az otthoni számonkéréstől meg nemtartottam,mert jó rebellis leszarja a külvilág dolgait,és amúgyis másnap sítábor,és egy hét alatt legyógyul a nyelvem,ergó a szüleim semmiről sem fognak tudni.Természetesen amikor a szerencsétlenek népe(osztálytársaim) megkérdezte,hogy nem félek-e a szüleim haragjától,lazán csak annyit válaszoltam,hogy:"Kurvára leszarom"
attól tartok,hogy én rontottam meg zsenge gyermeki lelküket,mert ilyet,még a filmekben sem láttak,valaki aki leszar mindent,dohányzik,iszik,csajozik....
itt kezdtem felépíteni személyi kultuszomat....(ebben az iskolában)
És végülis elértem amit akartam,a felsőbb évfolyamos csajok is elkezdtek érdeklődni irántam,megtanulták a nevem,beszélgetést kezdeményeztek a büfében..stb.
igazi királynak éreztem magam...
és az osztálytársaim is annak tartottak...
Azzal is építgettem a kultuszt,hogy én voltam az aki az órai zenehallgatást,az óra előtti leckeírást,és puskázást a tökéjre fejlesztette.
Ezek így visszagondolva nagyon primitív kis szárnybontogatások voltak,de ezek a stréber répák ilyenről még nemis hallottak...
Az iskolai lógás majdnem egyet jelentett nekik az eretnekséggel...
És az egészet azzal tetéztem,hogy a 0-ikos évfolyamban én kezdtem el először bakancsot hordani.
Bakancs,feltűrt gatyaszár,láncok az oldalamon,hátralógatott hózentróger és persze az elválaszthatalan bőrjakke....
Ebbe azonnal beleszeretett mindenki...
rá egy hétre 4 srác vett bakancsot,éss hajtotta végre azokat a teendőket,amiket én vezettem be.
például:Punk jó...a többi szar..
leszarunk mindenkit,minden kötőszó a kurvaanyád vagy a faszom...
kötelező cigizés a suli után,természetesen egy sör mellé (szigorúan a legolcsóbb,legmocsokabb sör,ebben az időben a Riesenbrau volt a menő)
és péntekenként,vagy ha én úgy gondoltam,akkor egy gyorsító kommerszfeles 65-ért.
Az első gimnázium..1 rész Gólyatábor
2007.09.28. 00:09 Kisloki
Jegyeim siralmassága ellenére felvettek néhány egész jó gimnáziumba.
Az első,ahová jártam a Deutsche Nationalitate Gymnasium volt.
Amit a diákok csak náciképzőnek hívtak.
Az egész a Gólyatáborban kezdődött.
Akkoriban éppen az evezős sportot űztem (innen jöttek a ballagásos beszámolóm ötletei is)
és nyár volt meg meleg és a csajok egésznap a strndon süttették magukat.....a táborn KÍVÜL!!!!!!!!
én meg persze be voltam zárva a tábor kapuin belülre,és szenvedtem.
a cimborák a vizen voltak,csajokat stíröltek,berúgtak az evezős teleptől 182 m-re lévő kocsmában,én meg stréber répák között senyvedtem,és szar feladatokat csináltam.
De...arra a tábor vezetői nem számítottak,hogy ebbe az elit iskolába néhány rebellis kis pöcs is bekerült,ugyhogy engedélyezték azt,hogy kimenjünk a tábor területén kívülre,persze szigorúan csak tanári vagy idősebb diáktársaink felügyelete mellett.
Az első körben,azonnal kiszúrtam a legközelebbi ital boltot.
"Palackozott,minőségi italok,olcsó árak!!!kommersz feles 72 forint"
Hirdette a cégér.Én szívfájdalom nélkül besétáltam és vettem 1 üveg 5dekás hubit,meg 3 kőbányait...
a táborban leszállt az est és míg a többiek a kisstílű szarságaikkal próbáltak fárasztani,én addig betermeltem szépen mindent.Irgalmatlanul jó kedvem lett,és felajánlottam a többieknek,hogy ha adnak pénzt,akkor hozok még sört,vagy valami más alkoholt.sokan húzták a szájukat,de azért így is elegen belementek.mindenki 1-2 sört kért,én meg próbáltam rábeszélni őket a kommersz felesre,a hubi-ra, az unikumra meg a többi tömény szeszre,de valahogy nemnaygon akarták...
de ekkor szerencsére megérkezett a megmentőm,egy felsőbb évfolyamos lány polgári nevén R.A. de akkoriban csak "Zsömle" művésznéven ismerte a punk társadalom.
ő azonnal kiszúrta,hogy nekem italozós kedvem van,és betársult,segített rávenni a répákat arra,hogy adjanak pénzt,és hogy igyanak töményet is mert attól jobban fogják érezni magukat,elfelejtik,hogy az anyu nemhozott csokis tejet, és nem takargatta be őket.Végül rávettünk mindenkit arra hogy fizessenek,és igyanak.
Zsömle volt az őrszem,ő figyelte a felügyelő tanárokat,és adott jelt az akció kezdetére.
Én a jelre átvetettem magam a kerítésen,és az éj leple alatt elosontam a boltba.
Gyorsan bevásárolt,mindent megvettem ami hirtelen eszembe jutott,sört,bort,vodkát,hubit....
és életem első doboz cigijét is....a "Tigris Szofit"
emlékszem 255 forint volt egy doboz....
ekkor kezdte bontogatni bennem szárnyait a dohányzás utáni vágy....ami egyértelműen -laza
-csajozós
-vagány
és minden ami ahhoz kellett hogy kiemelkedjek a senkiházi stréber jövendőbeli osztálytársaim mocskából.
Az este folyamán ittunk,cigiztünk,és lefeküdtem Zsömlével....
igazából erre az alkalomra nemnagyon emlékszem,mert annyira berúgtam,hogy a nevemet se tudtam...
a hír gyorsan terjedt a többi szobában,hogy a Loki az piál,dohányzik,és már nővel is volt.
az elkövetkezendő estéken mindenkinek én voltam a beszállítója,mindenki a seggemet nyalta,csak hogy hozzak nekik valamit kintről...
szegény tanárok,azthitték,hogy azért sustorog mindenki,mert oylan jól összemelegedtünk,azért vonulunk félre,hogy megbeszéljük,hogy a csoport feladatoknál mit is kell majd tennünk,és hogy esténként azért éneklünk,mert ez a tábor annyira jó,hogy mindenképp a világba kell dalolnunk boldogságunk minden nótáját....
ami igazából két dal volt a "8 óra munka...."
meg a "Pia Pina" (amit a tábor ideje alatt írtam)
a tanárok boldogok voltak,hogy mi boldogok vagyunk
mi boldogok voltunk hogy a tanárok boldogok ergo semmiről sem tudnak
és én boldog voltam,mert a tábor ideje alatt nemcsak a szüzességem vesztettem el
de nagyon sok pénzt kerestem,mert vagy kevesebb sört vettem,vagy nemadtam oda a visszajárót vagy egyszerűen elraktam a pénzt és aki kérdezett róla,azt elküldtem a picsába...
Az első,ahová jártam a Deutsche Nationalitate Gymnasium volt.
Amit a diákok csak náciképzőnek hívtak.
Az egész a Gólyatáborban kezdődött.
Akkoriban éppen az evezős sportot űztem (innen jöttek a ballagásos beszámolóm ötletei is)
és nyár volt meg meleg és a csajok egésznap a strndon süttették magukat.....a táborn KÍVÜL!!!!!!!!
én meg persze be voltam zárva a tábor kapuin belülre,és szenvedtem.
a cimborák a vizen voltak,csajokat stíröltek,berúgtak az evezős teleptől 182 m-re lévő kocsmában,én meg stréber répák között senyvedtem,és szar feladatokat csináltam.
De...arra a tábor vezetői nem számítottak,hogy ebbe az elit iskolába néhány rebellis kis pöcs is bekerült,ugyhogy engedélyezték azt,hogy kimenjünk a tábor területén kívülre,persze szigorúan csak tanári vagy idősebb diáktársaink felügyelete mellett.
Az első körben,azonnal kiszúrtam a legközelebbi ital boltot.
"Palackozott,minőségi italok,olcsó árak!!!kommersz feles 72 forint"
Hirdette a cégér.Én szívfájdalom nélkül besétáltam és vettem 1 üveg 5dekás hubit,meg 3 kőbányait...
a táborban leszállt az est és míg a többiek a kisstílű szarságaikkal próbáltak fárasztani,én addig betermeltem szépen mindent.Irgalmatlanul jó kedvem lett,és felajánlottam a többieknek,hogy ha adnak pénzt,akkor hozok még sört,vagy valami más alkoholt.sokan húzták a szájukat,de azért így is elegen belementek.mindenki 1-2 sört kért,én meg próbáltam rábeszélni őket a kommersz felesre,a hubi-ra, az unikumra meg a többi tömény szeszre,de valahogy nemnaygon akarták...
de ekkor szerencsére megérkezett a megmentőm,egy felsőbb évfolyamos lány polgári nevén R.A. de akkoriban csak "Zsömle" művésznéven ismerte a punk társadalom.
ő azonnal kiszúrta,hogy nekem italozós kedvem van,és betársult,segített rávenni a répákat arra,hogy adjanak pénzt,és hogy igyanak töményet is mert attól jobban fogják érezni magukat,elfelejtik,hogy az anyu nemhozott csokis tejet, és nem takargatta be őket.Végül rávettünk mindenkit arra hogy fizessenek,és igyanak.
Zsömle volt az őrszem,ő figyelte a felügyelő tanárokat,és adott jelt az akció kezdetére.
Én a jelre átvetettem magam a kerítésen,és az éj leple alatt elosontam a boltba.
Gyorsan bevásárolt,mindent megvettem ami hirtelen eszembe jutott,sört,bort,vodkát,hubit....
és életem első doboz cigijét is....a "Tigris Szofit"
emlékszem 255 forint volt egy doboz....
ekkor kezdte bontogatni bennem szárnyait a dohányzás utáni vágy....ami egyértelműen -laza
-csajozós
-vagány
és minden ami ahhoz kellett hogy kiemelkedjek a senkiházi stréber jövendőbeli osztálytársaim mocskából.
Az este folyamán ittunk,cigiztünk,és lefeküdtem Zsömlével....
igazából erre az alkalomra nemnagyon emlékszem,mert annyira berúgtam,hogy a nevemet se tudtam...
a hír gyorsan terjedt a többi szobában,hogy a Loki az piál,dohányzik,és már nővel is volt.
az elkövetkezendő estéken mindenkinek én voltam a beszállítója,mindenki a seggemet nyalta,csak hogy hozzak nekik valamit kintről...
szegény tanárok,azthitték,hogy azért sustorog mindenki,mert oylan jól összemelegedtünk,azért vonulunk félre,hogy megbeszéljük,hogy a csoport feladatoknál mit is kell majd tennünk,és hogy esténként azért éneklünk,mert ez a tábor annyira jó,hogy mindenképp a világba kell dalolnunk boldogságunk minden nótáját....
ami igazából két dal volt a "8 óra munka...."
meg a "Pia Pina" (amit a tábor ideje alatt írtam)
a tanárok boldogok voltak,hogy mi boldogok vagyunk
mi boldogok voltunk hogy a tanárok boldogok ergo semmiről sem tudnak
és én boldog voltam,mert a tábor ideje alatt nemcsak a szüzességem vesztettem el
de nagyon sok pénzt kerestem,mert vagy kevesebb sört vettem,vagy nemadtam oda a visszajárót vagy egyszerűen elraktam a pénzt és aki kérdezett róla,azt elküldtem a picsába...
2 komment
First!
2007.09.28. 00:08 Kisloki
Kb. 6 éve kezdődött minden,amikor meghallgattam a Tankcsapda "Baj van baj" c. irtózatosan fos lemezét...
így visszagondolva nemtudom mi fogott meg a "zenében" és a "szövegben",de valami biztos,mert "rajongó" lettem...
hozzáteszem SOHA nem voltam Tcs. koncerten,és remélem soha nemis kell majd kimennem egyik mocskos fellépésükre sem....
elkezdtem az élet "kemény" oldalát...
az általános iskola padjait koptattam ez idő tájt..
rebellis viselkedésemért minden héten 2-3 intőt vittem haza,édesanyám nagy örömére..
annyira összevesztem a tanáraimmal,hogy testnevelés tanárom T.A. akit csak "tejfölnek" hívtunk,2 essel jutalmazta az egész évben elkövetett trógerságaimat...
(az iskola történetében én voltam az egyetlen ember aki 11 perc alatt futotta a 2400 m-t,ami az iskola tömbjének 4szeres megkerülését jelentette,persze ezt sem azért sikerült,mert irgalmatlan nagy atléta voltam,hanem azért,mert minden körben átmásztam az iskola kerítésén,keresztül vágtam a kerten ,és a másik oldalon kimászva,mindenkit magam mögé utasítottam)T.A. ezt valahogy megneszelte,és irgalmatlan módon lebaszott,én meg
mint jó kezdő punk visszapofáztam és hátat fordítva ennek a balfasznak besétáltam az öltözőbe.T.A. utánam jött,és adott egy tockost,mire én dühömben lenyomtam neki egyet.
Szerencsére ebből semmi probléma nem lett,mert a kedves diáktársaim nemlátták,és T.A.-t annyira letaglózta az eset,hogy köpni,nyelni sem tudott...
nem szólt se az igazgatónak,se az osztályfőnöknek,ugyhogy ez mi közös kis titkunk maradt.
A ballagás,mint minden kellemes,kertvárosi iskolában nyugodtan,kellemesen, és békésen zajlott.Énekeltük a kedves kis dalocskákat,szépen libasorban haladtunk,egymás vállát fogtuk,a lányok sírtak,a tanárok is sírtak,az anyukák,apukák is sírtak,a kistesóknak a tökük tele volt az egésszel stb.
De az idei ballagás valahogy különleges volt.Minden diáknak be kellett adni egy listát arról,hogy mire büszke,melyek azok a tettek,amik az iskola hírnevét öregbítik.
Természetesen az összes kis stréber leírta hogy:"harmadik lettem a népdal éneklő versenyen" vagy "a kerületi bajnokság hatodik helyén végzett focicsapat cserepadján ültem"
meg hasonló baromságok.
Én amire a legbüszkébb voltam,az az volt,hogy az iskola 75 éves fennállása óta nekem volt a legtöbb intőm,napi,heti,havi és évi szinten is.
Meg persze arra hogy az iskola kis üdvöskéjét H.G.-t irgalmatlanul megvertem,amikor azzal a lánnyal kezdett el beszélgetni,aki nekem tetszett.
Én ezeket szépen felírtam a lapra,és beadtam.
Mrs. É. az osztályfőnökünk dührohamot kapott,hogy mi a faszt is képzelek én magamról,és az egészet újra iratta velem.
Nekem is azt kellett írnom,amit a loser eknek.
"az iskola atlétikai csapatát győzelemhez segítettem a diákolimpia:birkózó,rövidtávfutó és asztalitenisz eredményeimmel."
Mrs. É. el is vette,és berakta a rózsaszín mappájába.
Az igazgató büszke volt,nemcsak arra,hogy egy semmirekellő diákot elrugdosott a 8 általánosi végzettségig,hanem arra is,hogy újításai színesebbé teszik a már megszokott,megunt ballagási ceremóniát.
A Himnusz eléneklése után,felállt a pódiumra,és belekezdett a diákok érdemeinek felsorolásába.
Én a névsor legvégén voltam,és vártam,hogy mikor kerül rám a sor...
magamban röhögtem,hogy milyen képet fog vágni a szülői sereg,a tanári kar (főleg Mrs. É.) és a mulya osztálytársaim.
Végre rám került a sor.
Mr. P. az iagzgató megnyálazta a száját,és próbált nem utálkozó arccal búcsúztatni engem.
Ez a jóember,annyira biztos volt magában,hogy el sem olvasta a diákok irományait,hogy felkészüljön belőlük,hanem ott élesben próbálta megvillantani tehetségét.
Elkezdte olvasni a rólam szóló részleget....
és ...elakadt a szava..
de a műsornak mennie kellett tovább, ugyhogy felolvasta azt,ami a lapon állt.
"XYZ..aki a magyar evezős válogatott kapitánya,a nemzetközi versenyek vezérevezőse,a magyar regatta elnök helyettese,a gyengék gyámolítója,a bűnök megtorlója és a modern kor Herkulese,tőle búcsúzik az iskola"
szegény Mr.P. a sablon előrészt még hibátlanul elkezdte,a felsorolásoknál már izzadt,és vörösödött a feje,a befejezésnél pedig majdnem elájult.
A tömeg megrökönyödve,csendben állt,az osztálytársaim a virágkoszorúk egy részét leejtették,néhány kisgyerek elsírta magát.....ez volt az én első nagy napom....
Miután Mrs.É. újra iratta velem a saját búcsúztató beszámolómat,rájöttem,hogyha halhatatlan akarok maradni,akkor ez az egyetlen lehetőségem.
Most kell nagyot alkotni,most kell mindenki előtt megmutatni,hogy ki az a tökös gyerek aki ezt is bemerte vállalni.A következményektől nem kellett tartanom,mert az én ballagásom volt.
Tehát közvetlen azután,hogy Mrs É elment,megírtam újra a beszámolót...
Belopakodtam a tanári szobába,és kicseréltem arra,amit Mrs É begyüjtött.
Innen már ismert a történet,Mr P elszavalta,majdnem infarktust kapott,a szülők kiakadtak,több ezer forintnyi virág hullt egyszerre az iskola földjére,és én diadalittasan álltam,és még jobban kihúztam magam,hogy mindenki láthassa,hogy ki volta az a gennyláda...
még szép hogy én...
(Ezekután "AZ ISKOLA" jól elbánt velem,nem engedték,hogy mint végzett diák,látogasssam a minden évben megrendezett Szüreti bált és a Farsangot.De,örüljenek neki,legyenek büszkék magukra.Tényleg jól kibasztak velem.)
Szólj hozzá!
