a mélységes önsajnálatból egyszercsak felébresztett egy lány...
a történet kedvéért nevezzük Buktának...
egyszóval..amint megláttam Buktát,tudtam,hogy szerelmes vagyok...
éreztem,hogy ez nemcsak szimpla fizikai vonzalom..
ez több...
ehhez a lányhoz tartozni akarok...
többet akarok tőle..
szeretni és védeni akarom..
szerintem ezt Bukta nem tudta...
sőt igazából szerintem semmitsem tudott rólam...
csak azt,hogy szívfájdalom nélkül gerincre vágom...
és megteszem neki azt amit kíván...
a kapcsolatunk így is indult...
-Mit szólnál ahhoz,hogyha csak úgy találkozgatnánk,és szimpla fizikai kapcsolat lenne közöttünk?
természetesen simán belementem...
(anyád egy csajjal "csak" szimpla fizikai kapcsolatom van...persze rajtam kívül senkisem tudta,hogy ez több annál)
csak azért,hogy többet lehessek vele...
gyakrabban láthassam,megérinthessem,megcsókolhassam...
mindenemet neki adtam...
szószerint is...
ő volt az egyetlen ( eddig) aki elérte azt,hogy meghívjam italra,cigire,kajálni,vagy hogy vegyek neki cd-t illetve újságot...
ezt viszont már tudta ő is..
és így visszagondolva,irgalmatlanul kihasznált...
az ő karácsonyi ajándéka többe került,mint az összes többi ajándék,amit a családtagjaimnak,barátaimnak vettem...
neki vettem,minden találkozásunkkor egy-egy üveg ízesített Absolut Vodkát...
(az volt a kedvence)
szerettem...
és azt hittem ő is szeret engem...
temészetesen tévedtem...
a 2003 as SZIGET fesztivál utolsó napján mocsár részegen bejelentette,hogy csak arra kellettem neki,hogy legyen valaki aki jó alaposan megdugja,legyen egy hülye aki cigit vesz,vagy alkoholt...
aki szponzorálja az otthoni piálásait,és segít gyarapítani a cd gyüjteményét...
szembesülnöm kellett azzal,hogy átbasztak...
nem kicsit...
nagyon...
nagyon-nagyon...
igazából ez a néhány mondat akkorát ütött rajtam,mint egy gőzmozdony...
elkezdtem szédülni...
hányinger kerülgetett..
a lábaim mintha gumiból lettek volna...
a fejemből kiszállt a vér...
az izmaim elernyedtek...
tátottam a szám...
elindultam valamerre...
nem is fogtam fel,hogy mi folyik körülöttem...
tompa zajok,tompa szagok...
az érzékszerveim felmoindták a szolgálatot...
az a kis világ amit felépítettem,egyszercsak széttört...
elkapta valami kibaszott nagy szökőár,lebombázta az USA,kitört rajta az etna,végigsöpört a Kathrina hurrikán,jött egy cunami,a kis világom az újkori Hirosima sorsára jutott fél perc alatt...
csak egy menekülési utat találtam...
cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,
cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc,cucc.....
nem bírtam...
valahonnan kellett szereznem egy kis kokaint,vagy spurit...
vagy valamit...
mindegy csak üssön nagyobbat mint ez az érzés...
találtam magamnak egy diler srácot...
rávettem,hogy jöjjön le a Duna partra,és ott majd szépen megbeszéljük az üzletet...
volt nála minden,mi szem szájnak ingere..
nem volt nálam szinte semmi pénz...
2 rongy
ami igazából semmire sem volt elég...
ezért nem maradt más választásom..
levertem,és kifosztottam..
kb 10 g füvet,2-3 g kokaint és 2pakknyi valamit (utólag kiderült,hogy gomba volt) találtam nála...
nem szarakodtam,az első padon kihúztam egy utcát,és az összetekert 200 assal felszívtam 1 g kokot...
beszédültem,elkezdett forogni minden,elindultam...
bele az éjszakába...
vérzett az orrom,a szám...
a pupillám bedurrant...
luktetett a fülem..
kalapált a szívem...
a szemem irtózatosan fájt...
éreztem,hogy itt valami gáz van...
hogy valamit nem jól csináltam,hogy valami vagy mocskos cucc és fel van ütve valamivel,vagy túl sokat toltam be...
ezért gyorsan kifújtam az orromat..
ami nem volt túl jó ötlet,mert azaddigra kitágult erek szétrepedtek és az orromból számból ömlött a vér..
köptem/fújtam a vélrt,és valahogy nem akart elállni...
bódult állapotomban úgy éreztem,hogy legalább egy liter vért kinyomtam magamból...
érzetem,hogy lázam van...
ég a testem...
ezért lesiettem a Duna partra,és a vízbe lógattam a lábam...
kellemes volt,de kevés...
nagyon kevés...
alsógatyára vetkőztem,a derékszíjjam egyik végét  az egyik mólóhoz erősítettem,a msáik végét meg a csuklópántomhoz kötöztem...
beleereszkedtem a vízbe...
elengedtem magam,és csak lebegtem...
el is aludhattam,mert arra ébredtem,hogy két csaj sikoltozik...
kirángatnak a vízból,felöltöztetnek,és segítségért kiabálnak...
valamennyire kitisztult a fejem..
de valahogy tudtam,hogy se mentőssel,se rendőrrel nem lenne szerencsés találkozni...
gyorsan biztosítottam őket arról,hogy semmi bajom,csak hűsölni akartam...
nemnagyon hittek nekem,de legalább néhány percre abbahagytak a kiabálást...
kértem egy szál cigit,elővettem a "pakkot" és tekertem egy kezdetleges füves cigit...
a lányok elmosolyodtak,és természetesen beszálltak...
elszívtunk egy-két-három cigit..
közben előkerült a táskájukból néhány üveg sör,meg egy üveg bor...
szépen lassan elfogyasztottunk mindent...
megkérdeztem merre laknak...
elkísértem őket a sátrukhozés gondoltam,hogy tekerjünk egy búcsúcigit...
megcsináltuk,elszívtuk....
és ekkor kezdtem észrevenni,hogy az egyik lány nagyon kedvesen mosolyog rám..
sőt..
a másik is...
és...
megcselekedtem amit megkövetelt a haza...
nem vagyok rá büszke (a nagy lófaszt nem)
de igen...
a történtek után a két lány elkísért a sátramhoz,ahol Bukta éppen aludt...
Buktát elküldtem a retkes farncba,és szó szerint kidobtam a semmibe...
és a lányokkal újra egymásra találtunk...
és aznap este még sokszor...
ők elfogyasztották a gombát én meg a kokain maradványait...
a füvet meg valahol elszórtuk az úton,mert sehogysem találtam...
igazából,azért vittem el a lányokat magammal a sátorhoz,hogy bántsam Buktát...
fájdalmat okozzak neki...
megmutassam,hogy nélküle is képes vagyok létezni...
hogy nem függök tőle...
hogy nem tartook már hozzá...
és hogy az eltelt 3-4 órában lezártam magamban az egészet...
tudtam hogy rosszul esik neki...
de belerúgtam még egyet...
kiültünk a lányokkal (még a nevüket sem tudtam..sőt a mai napig sem tudom,pedig gyakran összefutunk koncerteken) a sátor elé,és elszívtunk egy-egy szál "normál" cigit...
igazából tudtam,hogy bántja,de nem mondja ki...
ezért szedte a cókmókját..
és bosszúból az (akkori) egyik legjobb cimborámmal szűrte össze a levet...
egy órával később jöttek vissza a sátorhoz ölelkezve...
ekkor megint megütött valami...
de valahogy máshogy...
most csak bántani akartam a srácot...
nagyon...
neki ugrottam,és elkezdtem ütni..
az első 3 ütést még állta...
valahogy próbált helyezkedni,hogy ne a fejét találjam el,de mégis elesett...
ekkor ráugrottam a mellkasára,rátérdeltem,és két ököllel vertem...
nem tudom mihez hasonlítani...
úgy vertem,hogy már a látványa is fájdalmas lehetett...
arra emlékszem,hogy valaki hátulról elkapta a nyakam,beszorította a bicepsze meg a könyökhajlata közé,és elkezdett folytani...
ez még nem térített észhez...
ütöttem még néhányat...
de ekkor ez a valami elkezdett felfelé emelni...
miközben emelkedtem,belerúgtam egyet kettőt bakanccsal a gyerek mozdulatlan testébe...
akkor tétem magamhoz teljesen,amikor két irgalmatlan angyot kaptam...
egyet jobbról a másiket értelemszerűen balról...
két szomszéd sátorból származó srác mentette meg a "cimborám" életét...
legalábbis a szemtanúk állítása szerint...
a srácok rendesek voltak,látták,hogy nem vagyok magamnál...
látták,hogy irgalmatlanul tele vagyok minden szarral...
adtak egy cigit,meg egy sört,az valahogy lenyugtatott...
az egyik elment jégért,és elkezdte a másikat élesztgetni,jeget nyomott az "arcára",és jeget rakott a kezemre is...
nem értettem a dolgot...
lenézetem,és láttam,hogy mindkét öklömről teljesen le van nyúzva a bőr...
ránéztem az éledező srácra,és akkor láttam,hogy a betonpadkában botlott el,és végig az úton feküdt miközben őt ütöttem..
de ahogy jobban szemügyrevettem,láttam,hogy nemis nagyon van szétverve a feje...
amx az orra tört el,meg a szája szakadt fel...
ergó max öt-hat ütés talált...
a többi mind a feje mellett a betont találták el...
cafatokban lógott a bőr a kezemen...
jegelték a srác pofáját...
jegelték a kezem..
nyugtatgattak...
a lányok sírtak..
a srác eloldalgott (soha többé nem láttam,vagyis csak egyszer az Astóriánál 3 évvel a történtek után,de akkoris megfordult és elsietett a másik irányba amint meglátott)
én meg ültem,könnyeztem,véreztem és semmilyen fájdalmat nem érzetem...
legalábbis fizikait biztos nem...
elveszett voltam...
árva...
hülyén hangzik,de hiába volt velem mindenki a történtek után (természetesen SENKI sem tudott semmit,csak a jelen lévőkkis csoportja),valahogy mégis mindíg egyedül voltam...
szüleimnek annyit mondtam,hogy elestem..
ők másra nem gyanakodtak,mert otthon jófiú voltam...
segítettem a mosogatásban,a takarításban és elkezdtem beszélgetni velük..
természetesen nem voltam őszinte hozzájuk,csak azt mondtam,amit hallani akartak...
már nemcsak nekik hazudtam,hanem magamnak is...
elhitettem velük,hogy jó gyerek vagyok,hogy boldog vagyok...
magammal is elhitettem...
igen...
ott tartottam,hogy magamnak is hazudok...