Életem története

Amint hazaértünk a táborból,az egyik hölgyemény édsanyja beviharzott az iskolába...
a kedves "kislánya" azt állította,hogy bántalmaztam....
(aki ismer,az tudja hogy kislányt,nagylányt,hölgyet,nőt,asszonyt,ribancot,kurvát SOHA nem ütök meg....szándékosan)
az az igazság,hogy a leánnyal ne volt fullkontaktom,amit nehezményezett....
meg azt is,hogy a szájába örömködtem,aztán cserébe,nem hagytam,hogy az arcomra üljön...
(amit szintén nem értek...puncit szintén nem nyalok....akinek meg mégis,az nem csak egy futó kapcsolat volt....)
ezt természetesen a lány nem mondta el,csak azt,hogy miután visszautasított (hahahaha) én alkohollal leköptem,utána meg megfenygettem,hogy megverem....
Nagyi azonnal kapva kapott az alkalmon...
kijelentette,hogy minden disznóságban benne voltam a táborban....
dohányoztam (amit természetesen megengedtek).....
és alkoholizáltam...(amit szintén megengedtek egy bizonyos kereten belül)
a szembesítésnél én ezeket felhoztam mentségemre....
amit ők természetesen letagadtak....(mást nem is vártam)
az igazgatónő felfüggesztett...
és ráadásul behivatták a szüleimet is...
ez volt a gázos dolog...
a beszélgetés előtt anyukám megkérdezte,hogy van-e valami amiről tudnia kéne...
nehogy meglepetésként érje a dolog...
mondtam hogy nincs..(nem is gondoltam arra,hogy az orvosi igazolás szóba jöhet egy teljesen más ügyből kifolyólag...)
de természetesen szóba jött....
anyukám elsírta magát....
az igazgató meg nem rúgott ki...jóanyámra való tekintettel...(igazából,azért akarták,hogy maradjak az iskolában,hogy majd a köv. tanévben megszívassanak...)
hazamentünk...
anyukám sírt egy kicsit...
apám rágyújtott (a házban,ami nálunk tilos....)
kitöltött egy üveg sört...
anyának,magának meg nekem....
nem kiabáltak...
nem vertek meg...
nem fenyegetőztek...
sőt még a hangjukat sem emelték fel...
anyukám pityergett kicsit...
apámnak meg csak a csalódottságot láttam a szemében...
és ez jobban fájt minden pofonnál...
elhatároztam,hogy rendes gyerek leszek...
nem hozok rájuk szégyent,sőt még büszkék is lesznek rám....