Életem története

május 25
csodálatos nyári reggel...
csütrötök...
épp egy új lánnyal voltam jóban...
hívjuk mondjuk Briósnak...
nemnagyon volt kedvem iskolába menni,hiszen mégis csak ma van a szülinapom...
édesanyám odaadta az iskolai ebédpénzt,meg a heti költőpénzem (az iskolában már év eleje óta nem ettem,inkább szeszre és cigire költöttem a pénzt).....
Briós a születésnapomra testével lepett meg...
ajándékát a Köki melletti kiserdőben adta át...
igazán felejthetetlen élmény volt...
olyan punkos ajándék...
neki sem volt kedve bemenni a sulijába,ezért elhatároztuk,hogy egész nap inni fogunk...
el is mentünk a kedvenc boltunkba,ahol vettünk két literes borsodi sört,meg egy üveg (0,7-es) Unicumot...
Briós nem volt hajlandó inni...
ezért sajnos!!!! nekem kellett mindent betermelni...
az ajándék átadás kb reggel fél 8 kor volt,én meg fél 9re végeztem minden itallal...
még semmi hatással nem volt rám a töltelék,ezért elhatároztuk,hogy a Gubacsi híd,csepeli hídfőjénél található "LUCIFER" nevű italmérőbe beülünk,és megvárjuk PéLóékat,Zsemlét,Kiflit,meg a többi hasonszőrű leute-t...
amit beléptünk,kiadtam a parancsot Csabinak a csaposnak,hogy töltsön egy nagyfröccsöt Briósnak,én meg kérek 4 kommersz cseresznyét és egy korsó világost...
amint kihozta,lehúztam 2 cseresznyét,és leöblítettem a sörrel,utána kapásból a másik kettőt vettem kezelésbe...
10 óra körül járhatott az idő...
a cigim teljesen elfogyott...Briósnak soha nem is volt...
úgyhogy cigit is kellett venni,meg ha már felálltam kértem még egy kört,de most magamnak kértem egy Vice házmestert is...
fél óra múlva újabb kört rendeltem,de valahogy az alakohol még mindíg nem száált a fejembe,úgyhogy az egészet feldobtam egy feles hubival....
így italoztunk fél 3 ig...
irgalmatlan sok kört ittunk...és már kezdtem berúgni...
ekkor megjelentek PéLóék...
beözönlöttek a kocsmába,és mindenki meghívott egy italra...
a vége az lett,hogy fél 4 re irgalmatlan módon berúgtam...
de annyira...
hogy ennyire még soha...
Briósnak tetszett a dolog,ezért bevonszolt a férfi wc-be és úgy gondolta,hogy a reggeli ajándék még csak a bevezető volt,és rámférne még egy kis meglepetés...
közben a kintiek ordibáltak,énekeltek...
mint úriember,aki nem bírja a rendetlenséget,kimentem a wc elé,és rájukszóltam hogy ezt hagyják abba,mert így nemlehet dolgozni...
az egésszel semmi gond nem volt,csak annyi,hogy a gatyám a bokámnál tartózkodott,én meg meredező egzisztenciával szólottam a naygérdeműhöz...
Csabi majdnem elsírta magát....
mondta hogy takarjam el magam...
mert ez rémes...
szolíd és barátságos válaszom csak annyivolt...
"MIVAN?IRIGYKEDSZ?TÜCSÖKPÖCS....."
visszatértem Brióshoz és átvettem az ajándékot...
miután kimentünk a mosdóból,a többiek is átadták az ajándékukat...
a fiúktól egy frankó Herbertz kést kaptam...
a lányok meg rögtönöztek egy leszbi show-t nekem a wc-ben...
igazából jó volt a buli egészen addig,amíg meg nem néztem,hogy milye éles a kés...
hadonásztam,próbálgattam,aminek az lett a vége,hogy mindenestül szétvágtam a hüvelyk és mutató ujjam közötti részt...
nem éreztem fájdalmat...
nem éreztem semmit...
Csabi sipákolt,hogy elvérzek...
a leleményesek azonnal pálinkát öntöttek rá...
én meg ledőltem pihenni...
amire felébredtem,kihalt volt a helyiség...
mindenki elment...
igazából most éreztem magam először egyedül...
szar volt ott ülni a kocsmában,hogy Csabika siránkozva takarít mellettem...
kifizettem a számlát...
sok borravalót adtam...
többet nem mentem vissza a Luciferbe...
felültem a 151-es buszra,haza mentem...
amikor beléptem a házba,minden sötét volt...
levettem a bakancsomat,megmostam az arcom...
ekkor előugrott édesanyám,elkiáltotta magát,hogy meglepetés,kiválágosodott a konyha és az egész család örömködve vett körbe...
eltelt kb öt perc...
mindenkinek az arcára fagyott a mosoly...
a vér még szivárgott a kezemből..
a gatyám tiszta vér volt...
sápadt voltam,karikásak voltak a szemeim...
beesett az arcom...
gyengének éreztem magam,és igazából gyenge is volta...
csak nem mertem bevallani magamnak...
leültettek..
levették rólam a véres göncöket,lemosták a kezemet...
ami úgy nézett ki mint egy burjánzó húsevőnövény...
szét volt nyílva,a bőr összes rétege látszott a szétnyílt hús a csont széle...
az ernyedten pihenő inak...
rendberaktak
és rohantunk a SZTK-ba...
az orvos amitn meglátta,aztmondta,hogy ne számítsak arra,hogy valaha is fogom tudni mozgatni a hüvelyk ujjam...
16 öltéssel varrták össze a bőrt..
az inakat,izmokat nem is tudom hogy rakták rendbe...
kis kék damildarabok tartották egyben a kezemet...
hazamentünk,és elkezdődött az "ünnepi vacsora"
mindenki szomorú,kedvtelen,csalódott volt...
senki sem akarta szóbahozni a történteket...
de valahogy mindenki tudta,hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt...
ilyen már biztos történt velem régebben is...
vagy ha nem,akkor az elkövetkezendőkbe durvább dolgokat is meg fogok csinálni...
oda adták az ajándékokat...
meghúzták a fülemet..
adtak két-két puszit...
és hazamentek...
láttam a szüleimen,hogy csalódtak bennem...
nem mondtak semmit...
csak látszott rajtuk...
ez jobban fájt,mintha ordibáltak volna...
elküldtek volna a picsába...
de nem...
álltak egymás mellett...
és szomorúan néztek rám...
felmentem az emeletre,lezuhanyoztam,fogatmostam...
és belenéztem a tükörbe...
megijedtem...
a régebben dagadó izmaim pegyhüdten,ernyedten "lógatk"..
a bőröm elvesztette természetességét...beteges,szürkés színe lett...
a szemem tompává vált...
a fogaim elkezdtek sárgulni...
a körmeim is sárgák voltak...
lefogytam..
betegnek látszottam...
és betegnek is éreztem magam...
akkor,amikor mindent mgtehettem,akárkit legyőzhettem szóban,vagy fizikailag...
bármelyik lányt megkaphattam...
nem gondolkoztam el azon,hogy tönkreteszem magam...
nem érdekelt semmi,csak a személyes kultusz kialakulása...
többet éltem/láttam/tapasztaltam néhány év alatt,mint sok ember egy egész élet során...
amikor magamra nézetem...
tudtam,hogy az evezős pályafutásomnak annyi...
sőt nem csak annak,hanem a profi sportolóinak is vége...
ez az egy két év amit kihagytam bőven elég volt arra,hogy kiessek az élbolyból...
kiessek az edzések megszokott ritmusából...
és ez a sérülés..
lehet hogy soha többé nem tudok majd szorítani a bal kezemmel...
feladtam...
eddig a pillanatig soha nem adtam fel semmit...
inkább elindultam a vesztes helyzettel szembe,és téptem le mind a tíz körmöm,semhogy feladjam azt,amit kitűztem ....
ez a május 25 a születésem és a temetésem napja is volt
nehéz volt fiatal fejjel felfogni,hogy az álmaim szertefoszlottak...
de ez volt...
mást nem tehettem...
a régi csapatom akiknek én voltam a főnöke...
a vezérevezőse...a "sztrók"....
már nem számított rám...
nem bízott bennem..
egy részem meghalt aznap...
a felismerés végzett az álmaimmal...