Életem története

szeptember elseje...
mint minden kedves rendes diák (szeptember elsején)
időben felkeltem...
megfésülködtem...
megborotválkoztam...
megreggeliztem...
felvettema legjobb öltönyömet...
csókot nyomtam édesanyám homlokára...
és elindultam az iskolába,hogy végigélvezzem az évnyitó ünnepséget...
időben érkeztem...
leültem a helyemre...
olvasgattam kicsit a legfrissebb tetkó magazint...
vártam a többieket...
amint megérkeztek,mindenkit üdvözöltem...
a lányokat megölelgettem...
a legényekkel kezet szorítottam...
9.00 kor belépett az ofő...
köszöntünk neki...
meghallgattuk a Himnuszt...
az igazgatónő sablonos,unalmas beszédét a hangosbemondón...
aztán az ofő lediktálta az órarendünket...
minden kellemes volt...
miután befejezte,oda hívott magához,és elmondta,hogy örül hogy maradtam az osztályban,és bízik abban,hogy megjavulok,éás ha bármi bajom van,csak menjek oda hozzá,és megbeszélünk mindent...
jófej volt..
énis...
azthittem tiszta lappal indulunk...
elkezdődött a tanév...
nem lógtam...
nem hiányoztam...
mosolyogtam...
tanulgattam...
a jegyeim is jók voltk...
nem is bultam semmiből,még fél évben sem...
a második félév is jól indult...
javítottam...
még többet mosolyogtam...
egy hibát követtem el,hogy otthon hagytam az ellenőrzőmet...
rendszeresen...
nem azért,hogy ne írják be a 3-asokat 8ezek voltak a legrosszabb jegyeim...)
nemis azért,hogy ne legyen már több dícséret az ellenőrzőmben...(ezeknek anyukám mindíg örült..ugyhogy nem ezért maradt otthon)
egyszerűen csak leraktam az írasztalra és valahogy ottmaradt...
aztán ráraktam ezt-azt,és a végére elfelejtettem,hogy hol van...
szó ami szó...
hiányoztak a jegyeim...
megkértem az ofőt,hogy (az év elején megbszélt dolgokhoz híven) segítsen már,és diktálja be a jegyeimet...
bediktált mindent...
januártól májusig minden jegyet..
hármasok,négyesek,ötösök...
tele lett az ellenőrzőm....
oda vittem neki,aláírta...
boldog voltam...
irodalomból 3asra álltam,és ahogy közeledett az év vége,egyre inkább javítani akartam...
(semmibe sem kerül,ha 10perc alatt átolvasom az anyagot...de jóanyám boldog lesz,és csak ez számít...)
készültem...
jelentkeztem...
de nem szólított fel...
2 dologért lehett elérni az ofőnél,hogy feleltessen...
ha kések az óráról...
vagy ha hangoskodok az órán...
mindkettőt megtettem szándékosan...
de csak azért se volt hajlandó lefeleltetni...
sőt még az ellenőrzőmet is elkérte...
színpadiasan kinyitotta...
és elámult...
"-Dániel...magának milyen jegyek vannak ide beírva?
-Tanár Úr...természetesen azok amelyeket Ön volt szíves bediktálni nekem a tanári szobában....
-Dániel....azt állítod,hogy ezeket a jegyeket én diktáltam be?
-Igen Tanár Úr...ezeket Ön diktálta be...sőt...még alá is írta....
-Édesfiam a hazugság bűn...gyere be az irodámba,és megbeszéljük a történteket...."
nem értettem hogy most mi is van...
ennek ellenére bementem hozzá és felöltve a legszebb kérdőtekintetemet egyenesen állva vártam a fejleményeket...
"-Na idfigyelj édesfiam...azt elnéztem neked,hogy tavaly átbasztad az egész iskolát...elnéztem hogy a táborban piáltál...de azt,hogy hülyének állítasz be a diáktársaid,a tanítványaim előtt,azt már nem tűrhetem..."
kurvára nem értettem semmit...
Ő diktálta be a jegyeket...
aláírta őket...
és számonkéri tőlem,hogy mégis mit csinálok...?
mindegy...
valamit válaszoltam neki...
udvarias voltam,erre határozottan emlékszem...
egyetlen mondatban reagált a megnyilvánulásomhoz...
"ugyanolyan szarházi vagy,mint az egész családod..."
egy pillanatig lefagyott az agyam...
tényleg azt hallottam amit mondott...
ha engem szarháziz le,az nemérdekel...
de a családomat?
ők nem tehetnek arról,hogy ilyen lettem...
elborult az agyam...
eléléptem és emelt hangon (valószínűleg ordítottam vele)
elküldtem a jó büdös retekrágókurvaanyájába....
a reakciója csak annyi volt,hogy elém köpött a padlóra...
ez már több volt annál, mint amit az én gyenge gyomrocskám el tudott volna viselni
tiszta erőből leütöttem...
eltaláltam az orrnyergét...
a csodás sztk kerettel felszerelt minitávcső amit szemüvegként hordott eltört az orrával együtt...
prüszkölt egyet-kettőt...
összevérezte a cipőm...
zsebkendőt szorított az orrára....
"most megyek az igazgatóhoz...."
"tudja mit Tanár Úr...menjen...."
kisétáltam az irodájából...
bementem a terembe...
bepakoltam a táskámba...
felkaptam a hátamra...
még az épületen belül rágyújtottam...
és haza bandukoltam...
másnap az igazgatói irodában kezdtem...
megfenyegettek,hogy feljelentenek...
én kiröhögtem őket...
és kijelentettem,hogyha ők feljelentenek,akkor énis feljelentek mindenkit...
és véleményem szerint akár úgy is elválhatunk egymástól mint két barát...
úgyhogy ne nagyon szívózzanak...
és vegyék tudomásul,hogy idén többet már nemjövök iskolába...
és ha ennek valahol nyoma lesz,akkor nagyon megbánja mindenki...
erre az igazgató,a bent ülő igazgató helyettes,az ofő,és a díszfasznak kiállított tesitanár se tudott semmit mondani...
amint befejeztem a mondókámat,azonnal rágyújtottam...
és szépen lassan,csak hogy mindenki lássa,kisétáltam az iskolából...
(e szinpadis jelenet biztosította az elkövetkezendő fél évre a bulikban,azt hogy amelyik csajra rámutattam,nem kérdezett vissza,bement a wc-be és azonnal elémtérdelt...)
év végén semmiből sem buktattak meg...
nem volt hiányzásom...
a bizonyítványba a megjegyzés részlegbe sem került bele semmi...
a család boldog volt...
anyukám büszke volt...
én meg kielégült voltam,a sok térdeplő lánynak köszönhetően...