Életem története

Kikerültem a "családomból"....
egyedül maradtam...
ez az én döntésem volt,a "főnök" megértette...
tudta hogy mért szálltam ki...
igaz sosem beszéltünk róla...
az első egy-két hétben,borzalmas lelkiismeret furdalásom volt...
úgy éreztem,hogy cserben hagytam
irgalmatlanul sopkat aludtam...
a problémáimat úgy oldottam meg,hogy ettem és hogy aludtam...
sokat...
12-13 óra alvás lett a normális,és az hogy az étteremben a kétszemélyes tálat és dupla adag desszertet ettem...
a testmozgásom teljesen leegyszerűsödött...
már csak az "ágysportokat" űztem...
mindegy volt hogy ki....
csak kinézzen valahogy,és természetesen ne várja el azt,hogy fizessek neki valamit...
bár végülis elvárhatta volna,maximum elküldöm a véres francba...
semmi edzés...
semmi "munka"...
egyedül éreztem magam...
a koncerteken,bulikon találkoztam emberekkel,de azokat (természetesen) mind utáltam...
úgyhogy nagyon egyedül éreztem magam...
a tetovált csajt nem láttam sehol..
ezért elkezdtem "nyomozni" utána..
kérdezősködtem...
míg végül kiderült,hogy melyik gimnáziumba jár,melyik osztályba,és természetesen a neve is kiderült...
egyik nap (természetesen lógtam a suliból)
elsétáltam a sulija elé...
megvártam...
amikor észrevett,annyira meglepődött,hogy el akart szaladni...
de nem engedtem...
megcsókoltam,ott az iskola bejáratában,és nem engedtem hogy tovább menjen...
valamit akart mondani...
de nemnagyon érdekelt..
nemnagyon figyeltem rá...
láttam a szemén,hogy valami gáz van..
megfordultam,és ott volt a pasija..
róla se én,se senki nemtudott...
(utólag kiderült,hogy azért nem,mert csak 1-2 napja voltak együtt,és csak azért jött össze vele,mert én "szartam a fejéra")
egy 190 magas,bomberdzsekis,betétes bakancsos,fehérfűzős,csillogó fejű,hiperintelligens übermensch állt előttem...
nagyon nagy volt..
akár meg is ilyedhettem volna tőle,ha lett vbolna rá időm...
amint ránéztem,lebaszott egyet...
védekezni se volt időm,a lélekjelenlétem valahogy elhagyott...
az elsőt még álltam..a másodikat is...
a harmadik után már szédültem...
éreztem,hogy valami nem kóser... 
éreztem,hogy a szemfogamat meg 3 örlő fogamat kiverte...
a negyedik ütés elől sikerült elhajolnom...
megpróbáltam visszatámadni..
jobbhorog,majd egy balegyenes..
elhajolt...
látszott rajta hogy boxol...
nem volt mit tenni...
kénytelen voltam a lábaimat ahsználni...
egy--két-három rúgás sípcsonttal a támadólábra...
egy-két ilyesztő ütés,és a támasztó lábon a térdet 45 fokban szemből elrúgtam...
ordítást hallottam..
a srác a földön fetrengett...
visszahajlott a térde...
úgy nézett ki a lába mintha tőből kifordult volna...
egy pár másodpercig még ordított...
gyorsan felmértem a terepet,"érdemes még ütni?"
és ekkor megláttam,hogy az öklén boxer van...
elöntötte az agyamat a hugy...
gyorsan fejberúgtam néhányszor (természetesen rajtam is acélbetétes bakancs volt)
az arcába céloztam,mert az jobban fáj,gyorsabban sérül,é jobban látszik...
eltaláltam az orrát,a szemöldökét,a fogait...
ömlött a vér a fejéből...
nem éreztem,hogy hol a határ...
elkezdtem a testét a rúgdosni
a bordáit,a veséjét,a gyomrát...
(mintha a távolban valaki sikoltozott volna...)
rátérdeltem a mellkasára,és ököllel vertem az arcát...
csak ütöttem,ütöttem és ütöttem...
már nem is igazán arc volt,hanme egy lélegző,nyögdécselő valami...
amiből ömlött a vér...
nem érdekelt semmi...
az összes dühömet,ezen a szerencsétlen balfaszon éltem ki...
az összes csalódottságom,az össze fájdalmam az hogy soha többé nem sportolhatok,az hogy nincs senkim..
ezen a gyereken vertem le...
nem láttam semmit...
csak a célt...
azt a véres pacát...
azt kell ütni...
nem hallottam semmit..
nem éreztem fájdalmat se az öklömben,se az arcomban...
minden érzékszervem eltompult,csak a célt láttam és a vér dübörgését hallottam a fülemben..
nem éreztem és nem érzékeltem semmit...
körülbelül 2 perce tarthatott a "verekedés"
egyszercsak nemkaptam levegőt..
néztem jobbra balra semmit nmláttam..
nem volt másik "ellenség"
füldokoltam...
éreztem egy ütést a tarkómon és elájultam...
az sztk-ban ébredtem...
épp "foltoztak" össze
a jobb öklöm eltört...
4 fogamat verte ki a srác...
elrepedt az állkapcsom...
megsérült a dobhártyám...
az arc csontom elrepedt...
a szemöldökcsontomból letört egy szilánk...
a srác szarabbul járt...
az első 8 fogát kivertem..
eltört az állkapcsa...
a koponyája...
az orra betört...
az arc csonta..
mindkét dobhártyája beszakadt...
eltört a porc a jobb fülében...
felszadt az arca...
szétrepedt a sezmöldöke...
bevérzett a jobb szeme..
eltört 6- vagy 7 bordája...
(sajnos már nem emlékszem pontosan...)
tehát bőven 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam neki...
begipszelték az öklöm...
lefertőtlenítették a sebeimet,az apróbb horzsolásokat...
a fogimat stílusosan egy kis nejlon zacskóba tették...
és nagyon sok fájdalomcsillapítót adtak...
természetesen vizsgáló előtt már ott állt két rendőr,akik azonnal a 19 kerületi rendőrkapitányságra kísértek...
a nyomozó aki kihallgatott elég rendes embernek tűnt...
mgkérdezte hogy mi történt..
megkért hogy legyek őszinte..
azzal tisztában voltam,hogy jogos önvédelem...
meg valahogy sejtettem,hogy a boxer a srác öklén,az sem volt egy kedves,és törvényes dolog...
de azt be kellett látnom,hogy tényleg túllőttem a célon (de csak egy picit...)
szépen elmondtam mindent...
a nyomozó végighallgatott,aztán elmondta,hogy elég szar helyzetben vagyok,mert a srácnak bfolyásos barátai vannak....
kicsit lesokkolt a dolog,hogy kivételesen enm én kezdeményeztem a balhét...
és mégis van esély arra hogy megszívjam...
a nyomozó megkérdezte,hogy tanultam-e valaha verekedni,hogy voltam-e leigazolt versenyző..
mondtam,hogy tanultam...
de ez enm az én hibám volt,mert srác mégiscsak ok nélkül vágott sazájba ráadásul boxerrel...
meg hogy az a fasz biztos hogy tanul boxolni,mert a "tengerészütést" senki nemtudja kivédeni,csak az aki számít rá,vagy az aki ismerei...
megegyeztünk abban,hogy szépen legépelem a vallomásomat,az események előzményeit is..
leadtam,aláírtuk...
(természetesen a srác pontosan ennek al ellenkezőjét mondta,hogy én támadtam rá,hogy nálam volt boxer....stb..)
felhívtam apámat,hogy va egy kis gáz,és hogy jöjjön értem a kapitányságra,mert nem engednek egyedül haza azért mert még fiatalkorú vagyok..
természetesen 20 percen belül megjelent a fél családom...
apá nem mutatta ki az érzéseit,csak beültetett a kocsiba...
amint hazaértünk rágyújtott a házban...
amit sosem tett...
megkínált egy szál cigarettával,kinyitott egy doboz sört nekem is meg magának is..
leültetett az asztalhoz...
egymással szemben ültünk..
először úgy láttam,hogy egyenrangú partnerként kezel....
beszélgettünk...
azellőtt még sosem beszélgettünk...
csak a szokásos "hogy vagy?milyen volt a napod?jó volt a tenisz?"
beszélgettünk mindenről...
úgy éreztem,hogy neki most akármit elmondhatok,nem kérdezett semmit,hagyta had mondjam,azt ami a szívemet nyomja...
mindent elmeséltem (persze egy két részt az életemből érthető módon kihagytam)
ahogy meséltem,éreztem,hogy gyengülök...
nem fizikailag..
nem szellemileg..
hane elő akar jönni az a sok fájdalom ami addig soha...
mindígis jól esett volna sírni,de soha nem sikerült...
a temetéseket végig álltam egy könnycsepp nélkül...
nem rázott meg semmi...
az élet császára voltam...
mert nem voltak érzéseim..
de valahogy akkor,amikor az apám szemébe néztem és láttam a csalódottságot a tekintetében...
valahogy nem bírtam magammal...
sírtam...
úgy sírtam mint egy kisgyerek...
szégyelltem magam,de valahogy megnyugtatott...
ciki volt,és mégis természetes...
apám semmit sem szólt...
csak ült...
és nézett...
csöndben volt...
nem kiabált,nem vert meg (sose tette,anyukám se vert meg soha...pedig megérdemeltem volna,érdekes módon a családom toleráns volt...szerettek,és szeretnek a mai napig is,nélkülük,az ő segítségük nélkül,még mindíg a "legalján" lennék...)
pedig jogos lett volna azután,hogy ilyen helyzetbe hoztam...
amikor már kezdtem megnyugodni,odajött hozzám,és megölelt...
nemtudok vissza emlékezni arra,hogy valaha is megölelt volna...
éreztem,hogy biztonságban vagyok...
nem  fizikai értelemben..
hanem lelkileg...
éreztem,hogy Ő mindíg mögöttem fog állni,segít majd elérni a céljaim,segít ha szükségem van...
mindent megtesz értem,nekem cska annyi a dolgom,hogy szólok neki...
felkísért a szobámba...
segített levetkőzni..
befektetett az ágyamba,betakart...
és biztonságban éreztem magam...
nem kellettek drogok ahhoz hogy elaludjak...
nem kellett berúgnom,hogy elálmosodjak...
Jó éjszakát kívánt...
leoltotta a villanyt
és becsukta az ajtót...