Életem története

a tanév végén összesen két tantárgyból (matek és népismeret) buktattak meg....
felkészültem rájuk...
de mivel Nagyi volt a népismeret tanár,tudtam,hogy akárhogy is készülök tuti bukta,ennek ellenér komolyan felkészültem....
begyűjtöttem az összes füzetet az osztálytársaimtól (a stréberektől természetesen,akik még azt is dokumentálták,ha Nagyi szellentett az órán)
és betéve megtanultam az egész éves anyagot....
baromi sok volt,ennek ellenére 3nap alatt mindent tudtam...
szó szerint kívülről...
anyukámnak is felmondtam mindent...
büszke volt rám...
a pótvizsga egy hétfői napon volt,vasárnap még gyorsan végigolvastam mindent,még egyszer felmondtam,és hétfőn felkészülten,nagy mellénnyel mentem be az iskolába vizsgázni....
a matek 98%-os lett (az írásbeli,ezért nem kellett szóbelire mennem...)
a népismeret írásbeli is egyszerű volt...
azokat a teszteket töltöttük ki amiket év közben...
(pl. mi sváj fővárosa,hány tartományból áll németország,meg hasonló baromságok)
ez baromi jól ment...
és le is tudtam ellenőrizni mindent,mert puskát is készítettem...
valahogy éreztem,hogy Nagyi kreativitása betonfalba ütközik,amint valami egyedit (pl egy évösszefoglaló tesztet) kell létrehozni...
ezért készültem fel a tesztekből...
rajtam kívül még két srác pótvizsgázott az osztályból,Cula és Dankó....
nekik is egész jól ment...
súgtam nekik és még a puskámat is oda adtam,"nehogy mán megbukjanak".
elérkezett a szóbeli ideje...
mivel a névsor legvégén szerepeltem,engem hívott be utoljára Nagyi...
a többiek boldogan jöttek ki...
mindketten átmentek...
engem szólítottak...
peckesen beléptem a terembe...
üdvözöltem Nagyit,meg hű csatlósát (már nem is emlékszem a nevére annak a tanárnak,aki mint "pártatlan" felügyelő vett részt a vizsgán.....)
Nagyi kihúzta magát...(tehát kb 152centisre is megnyúlt a másodperc töredéke alatt)
és mutatott a székre hogy foglaljak helyet...
vigyorogva leültem(és még így is magasabb voltam,mint ő állva)
megkérdezte,hogy hogy telt az eddigi nyaram....
merre jártam...
család hogy van...
majd ha hazamegyek adjam át az üdvözletét...
igazi behízelgő,pofánvágnivaló kedvességgel beszélt...
feltette az első kérdéseit...
oylan egyszerű kérdéseket,hogy arra még az is tud válaszolni,aki soha nem tanult ilyesmit...
amint látta,hogy mindent tudok,elmosolyodott....(ekkor egy kicsit megijedtem...nem attól,hogy most mi lesz,hanem attól,ahogy kinézett...biztos vagyok benne,hogyha a Sziklák szeme c. filmnek lesz 4ik része,akkor ő lesz a főszereplő mint a mutáns főgonosz....)
feltette azt a kérdést,amire nem tudtam válaszolni...
mindent megtanultam...
kívülről fújtam a könyvet,az egész éves anyagot...
mindent...
erre megkérdezte,hogy melyik volt az a templom,amelyiket az ausztriai tábor harmadik napján látogattunk meg...
megmondom őszintén,az egész napból annyi maradt meg,hogy a templom melletti bozótosban örömködtem az egyik osztálytársnőmmel...
ennyi...
Nagyi látta hogy nemtudom...
és kijelentette,hogy az hiába sikerült az írásbelim,ennek ellenére kénytelen megbuktatni,mert a német nyelv nem csak arról szól,hogy írni tudjuk,hanem arról is hogy beszéljük...
(az egy másik dolog,hogy az egész vizsga magyarul zajlott)
ennek ellenére,amikor megkérdeztem tőle,hogy mi köze a német nyelvnek ahhoz,hogy nemtudom,hogy melyik templomban voltunk....
csak széttárta tömpe karjait és elmosolyodott...
édes fiam...
te vayg az ijesztgetős...
neked kéne tudnod...
(bazz...a részeges ribanc mégsem felejtette el azt amikor legurult a lépcsőn,én meg kiröhögtem...)
alá kellett írnom,hogy a bosszú jogos...
bár lehet hogy jobban örültem volna annak,ha lelök a lépcsőn,és kiröhög....
végülis elintéztem,hogy ne bukjak meg,csak az osztály szakközepes részébe kerüljek....
így maradt minden a régiben..
maradtak az üde puncik...
maradtak az osztálytársak...
maradtak a tanárok...
annyiban változott a helyzet,hogy kaptam három új tantárgyat...