miután péppé vertem a kopaszgyereket,megint formában éreztem magam...
koncert király,bulihuligán,hegesztőgép...
ismét az élet császára voltam...
a bulikon előre köszöntek a biztonságiak,a pultos azonnal rakta a sört elém,és intett,hogy hagyjam csak,a ház vendége voltam...
kezdtem jól érezni magam...
a tetovált csaj sulija elé többet nem mentem ki...
nem kerestem...
próbáltam elfelejteni...
megfeledkeztem a problémáimról,a sulibanis jó volt a helyzet,elnézték a lógásaimat,engedték a tanárok,hogy javító dolgozatokat irkáljak,az osztálytársaim is kezdtek megbékélni azzal ami vagyok...
miden jól ment majdnem 2 hónapig...
tanítás után,az iskolához közeli parkba jártunk ki cigizni,bandázni és inni...
természetesen mindíg ott töltöttem a délutánjaimat...
és csak akkor indultam haza,amikor már kezdett sötétedni...
egyik péntek délután is épp hazafelé tartottam,amikor megláttam egy kisebb csoportosulást az utca végén...
nemtartottam senkitől,a kopaszgyereket már el is felejtettem...
a csoport közeledett...
egyre inkább látszott rajtuk ,hogy miért is jönnek felém..
voltak heten-nyolcan...
az egyik,aki egy kicsit hátrébb állt,elkezdett mutogatni felém...
valamit magyarázott..
egyre közelebb értek hozzám...
egyre jobban nemtetszett a helyzet..
végül már csak két méter maradt köztünk...
ekkor vettem észre a baseball ütőket,a boxereket,a láncokat és a késeket...
megpróbálhattam volna elfutni...
megpróbálhattam volna megvédeni magam...
de teljesen hiábavaló lett volna...
a srácok megindultak...
széttártam a karjaimat...
nem éreztem semmit...
se félelmet...
se fájdalmat...
tudtam hogy fájnia kéne...
igazából "csak" az első 10 percre emlékszem...
aki először odaért az azzal a lendülettel fejberúgott...
azt még álltam..
utána baseball ütővel rácsapott a bal karomra...
nem éreztem,és még mindíg álltam...
a második ököllel belevágott az arcomba..
csak forróságot éreztem,de fájdalmat nem...
utána megragadott magához rántott,és mintha gyomron akart volna ütni,belémszúrt...
a szívem magasságában talált el...
de inkább a a szegycsontom felé...
szúrt egyet...kettőt...hármat...
a második harmadik szúrást a bal tenyeremmel,meg a karommal sikerült felfognom...
érezhette,hogy egy kicsit túllőtt a célon,de persze a cimborák előtt nemlehet érzelgőset játszani,ezért amint a földre kerültem,nem szturkált,hanem bakkanccsal rugdosott...
a fejemet,a bordáimat..
a nyakamat..
a többiek is besegítettek...
álltak körülöttem...
és csak rugdostak..
egy két mondatfoszlányt hallotta...
de felfogni már nemtudtam...
nem éreztem semmit..
amikor ezzel végeztek...
(mármint a rugdalással)
kitalálták,hogy kínozzanak egy kicsit,hiszen úgyse hallották még az ordításom..
levágták rólam a felsőmet..
az első amit belémvágtak,az egy horogkereszt volt...
a bal tricepszembe...
utána hosszában végigvágták a bal oldalamat..
a bal alkaromat is megvagdosták..
és utána kezdtek el igazán szórakozni...
nem ordítottam...
belevágtak a még ép tenyrembe..
arcon köptek...
levizeltek...
megint rugdostak...
nem a veséimre vagy a gyomromra utaztak...
most "csak" a bordáimat szemelték ki...
és valahogy mindegyiket pont addig rugdosták,amíg el nem törtek...
szépen egymás után...
majdnem az összeset eltörték...
a csípőcsontomat rúgták....
és egyesével eltaposták az ujjaimat...
kisujj..annyi...
gyűrűsujj...annyi..
középső...
a bal kezemen 3 ujjat
a jobbon meg mind az 5öt eltörték...
de még mindíg nem hallották a hangomat...
a jobb hüvelykujjam utántól nem emlékszek semmire...
pontosabban csak arra,hogy valaki felemeli a fejem..
elkezdi törölgetni az arcom...
és zokog...
a tetovált lány volt az...
hívott egymentőt..
bejött velem a kórházba...
végignézte ahogy összefoltoznak...
az orvos csodálkozott,hogy nem szólok semmit...
természetesen kihívták a rendőröket...
nekik sem mondtam semmit...
nem tettem vallomást...
futótűzként terjedt a hír...
2 órával azután,hogy bekerültem,már ott volt a régi boss...
megkérdezte,hogy kik voltak...
mondjak neveket..
neki sem válaszoltam...
a tetovált lány ült a szoba sarkában és sírt...
(azóta nembírom elviselni ha egy nő sír...)
az orvos behozott egy adag röntgenképet...
megmutatta a bordáim,a csípőm,az ujjaim állapotát...
a koponyámról készült felvételt,és az ultrahangos képet a szúrt sebekről...
a bal tenyeremet majdnem keresztülszúrta a kés...
egyáltalán nem szóltam egy szót sem...
és erről azóta sem beszéltem senkinek....